A sörfőzdék történetének 88,3%-a úgy kezdődik, hogy “otthon a konyhában/fürdőszobában/garázsban/apám fáskamrájában megfőztem az első sörömet”. Na, ez nálunk is így volt. Mi speciel a konyhában csináltuk, kb. 12 órán keresztül, amúgy összevesztünk, de legalább nem haltunk meg az erjedés közben keletkező széndioxidtól, a sör pedig pillanatok alatt elfogyott.

Az emlékezetes kezdet és a sör szeretete hobbivá alakította a sörfőzést. Eközben teltek-múltak az évek, pontosabban öt. A technika kifinomult, a söreink pedig egyre jobbak és különlegesebbek lettek.

Közben, természetesen dolgoztunk, de fokozatosan kiégtünk, ami után hagytuk az egészet a fenébe és rájöttünk, hogy eddig igazából nem is dolgoztunk. Sőt, igazán nem is élveztük, amit csináltunk.

Most teljes állásban sört főzünk. A konyhai technikát leváltotta egy 500 nm-es, 9000 liternyi erjesztőtér kapacitású sörfőzde, ami a legmodernebb technikai előírásoknak is megfelel, mi pedig keményebben melózunk, mint eddig bármikor. De tudjátok mit? Kezdjük élvezni az izomlázat és sokszor hiányoljuk is, ha éppen nincsen.

A közhely valóban igaz. Vidékről tényleg nehezebb. Hangosabban kell kiabálni, még korábban kell kelni, találékonyabbnak kell lenni, és legfőképp szédületesen jó söröket kell csinálni.

A jó hír, hogy a négy dologból hárommal sosem volt gondunk, a korán kelést pedig megoldjuk.

Imádjuk a történeteket, a meséket a saját magunk módján tovább gondolni. Ezek a karakterek, történetek élmények és hangulatok köszönnek vissza a söreinkben. Ezért van az, hogy az Ugar nem pusztán sör!

Így csináljuk mi. Élvezzétek az ízeket és a meséket.

És még valami:

Nem kell, hogy higgy nekünk, csak próbáld ki…

Magyar-Ladányi Kata és Magyar Zoli